Zajzonok és Zayzonok
Pálmay József szerint a Zajzonok ugyanazon ősi családhoz tartoznak, akárhogyan is írják nevüket:
“Ezen régi székely-család mai napig megtartotta nevének régi írásmódját, holott a már fentebb említett Zajzon-familiák mind az új helyesíráshoz alkalmazkodván „ j „-vel írják nevüket .De régi okmányaikban nemcsak az uzoni, hanem az illyefalvi stb.,stb. előnevű Zajzon-családok nevei is különböző alakban írattak u.m.: Zayson, Zejzon, Zayzon, Zaizon és Zajzon. Tehát az a körülmény, hogy egyik j-vel a másik y-nal írja nevét, nem zárja ki az általam vélt közös törzsböli származást”
Ez már csak azért is hihető, mert saját családomon belül is két testvér kétféle módon szerepelt hivatalos iratokban, édesanyám ZAJZON-ként, az öccse pedig ZAYZON-ként. Én ezentúl ZAYZON-t fogok írni, de ide értem a ZAJZON-okat is.
Így el is jutottunk ezen honlap keletkezésének történetéhez. Gyermekként megütötte a fülemet, hogy anyai ágon lehet, hogy nemesi származásúak vagyunk. Ez nem váltott ki különösebb érzelmeket bennem, nem féltem, hogy mit szól majd a diktatórikus rendszer, amelyben éltem, ha egyszer élni kíván ezzel az információval, de nem is dobogtatta meg a szívemet, hogy talán “kiváltságos” vagyok. Egyszerűen csak érdekes volt. Egy alkalommal egy fényképet is mutatott valamelyik családtag, amely egy nemesi oklevél fotokópiája volt. Tudni vélték, hogy ez a családunké, az eredetit édeasanyám öccse őrzi. Ő ugyanis egyszerű mesterember volt, nem nagyon volt mit féltenie, ezért is “merte” nevét a patinásabban hangzó ZAYZON írásmóddal viselni. Édesanyámék már megéltek pár nehezebb évet, édesapámat folyamatosan figyelték, így mi tudni sem igazán akartunk erről a történetről és egyszerű ZAJZON-ok voltunk, pontos jé-vel.
Ma már se a szüleim, se a testvéreik nem élnek. A nemesi oklevél nem került elő, pedig a 80-as évek vége felé alaposabban kerestettem. A fénykép azonban igen. Aztán könyvtárazásaim során kezembe akadtak Zayzonokról szóló források és szép lassan, én sem tudom pontosan hogyan is, de elkezdtem gyűjteni az adatokat és építgetni a családfámat. 2001 jelentett egy fordulópontot, amikor édesanyám 80. születésnapjára formába öntöttem az addig összegyűjtött adatokat, fényképeket, különböző családfákat rajzolgattam, interneten keresgéltem Zayzonokat. A “nemes” Zayzonokkal mégsem akart összeállni a kapcsolat. Valahogy úgy, mint amikor az alagutat két irányból fúrják, kerestem “felfele” az ősöket és próbáltam a már publikált Zayzon fákat tovább rajzolni. Nagyon sok adatom gyűlt, de az alagút csak nem akart összeérni. 2009-ben beléptem az Erdélyi Genealogiai Társaságba, ahonnan hihetetlen sok segítséget kaptam. Ömlött a sok uzoni, illyefalvi, sepsiszentgyörgyi anyakönyv, összenőtt a legtöbb fa – kivéve az enyémet. Aztán csak bekövetkezett az áttörés és a marosvásárhelyi református anyakönyvekből rámmosolygott a hiányzó láncszem. Kiderült, hogy az uzoni nemes Zayzonokhoz nincs semmi közünk, a nemesi oklevél valamelyik másolata biztosan csak véletlenül kerülhetett hozzánk. De az illyefalvi nemes Zayzonokhoz sem fűz rokoni kapcsolat. Őseim nem verték a törököket, vagy ha igen, akkor azt nem nemesi ranghoz méltóan tették.
Most már itt állok megfürödve, gépemen, asztalomon a rengeteg Zayzonnal, hát gondoltam szívesen segítek azoknak, akik Zayzon leszármazottak és érdekli őket a családjuk története. Teszem ezt bármilyen ellenszolgáltatás elvárása nélkül, “csak úgy”. Világ Zayzonjai, bátran forduljatok hozzám, kérdezzetek és ha tudtok, segítsetek kiegészíteni az ágakat, küldjetek fotókat, régi papírokat, leveleket, bármit amivel hozzá tudtok járulni a nagy ZAYZON ősfa kiterebélyesítéséhez.
Bármilyen észrevételnek örülök.
Dr. Demeter János
Zajzonok és Zayzonok
Pálmay József szerint a Zajzonok ugyanazon ősi családhoz tartoznak, akárhogyan is írják nevüket:
“Ezen régi székely-család mai napig megtartotta nevének régi írásmódját, holott a már fentebb említett Zajzon-familiák mind az új helyesíráshoz alkalmazkodván „ j „-vel írják nevüket .De régi okmányaikban nemcsak az uzoni, hanem az illyefalvi stb.,stb. előnevű Zajzon-családok nevei is különböző alakban írattak u.m.: Zayson, Zejzon, Zayzon, Zaizon és Zajzon. Tehát az a körülmény, hogy egyik j-vel a másik y-nal írja nevét, nem zárja ki az általam vélt közös törzsböli származást”
Ez már csak azért is hihető, mert saját családomon belül is két testvér kétféle módon szerepelt hivatalos iratokban, édesanyám ZAJZON-ként, az öccse pedig ZAYZON-ként. Én ezentúl ZAYZON-t fogok írni, de ide értem a ZAJZON-okat is.
Így el is jutottunk ezen honlap keletkezésének történetéhez. Gyermekként megütötte a fülemet, hogy anyai ágon lehet, hogy nemesi származásúak vagyunk. Ez nem váltott ki különösebb érzelmeket bennem, nem féltem, hogy mit szól majd a diktatórikus rendszer, amelyben éltem, ha egyszer élni kíván ezzel az információval, de nem is dobogtatta meg a szívemet, hogy talán “kiváltságos” vagyok. Egyszerűen csak érdekes volt. Egy alkalommal egy fényképet is mutatott valamelyik családtag, amely egy nemesi oklevél fotokópiája volt. Tudni vélték, hogy ez a családunké, az eredetit édeasanyám öccse őrzi. Ő ugyanis egyszerű mesterember volt, nem nagyon volt mit féltenie, ezért is “merte” nevét a patinásabban hangzó ZAYZON írásmóddal viselni. Édesanyámék már megéltek pár nehezebb évet, édesapámat folyamatosan figyelték, így mi tudni sem igazán akartunk erről a történetről és egyszerű ZAJZON-ok voltunk, pontos jé-vel.
Ma már se a szüleim, se a testvéreik nem élnek. A nemesi oklevél nem került elő, pedig a 80-as évek vége felé alaposabban kerestettem. A fénykép azonban igen. Aztán könyvtárazásaim során kezembe akadtak Zayzonokról szóló források és szép lassan, én sem tudom pontosan hogyan is, de elkezdtem gyűjteni az adatokat és építgetni a családfámat. 2001 jelentett egy fordulópontot, amikor édesanyám 80. születésnapjára formába öntöttem az addig összegyűjtött adatokat, fényképeket, különböző családfákat rajzolgattam, interneten keresgéltem Zayzonokat. A “nemes” Zayzonokkal mégsem akart összeállni a kapcsolat. Valahogy úgy, mint amikor az alagutat két irányból fúrják, kerestem “felfele” az ősöket és próbáltam a már publikált Zayzon fákat tovább rajzolni. Nagyon sok adatom gyűlt, de az alagút csak nem akart összeérni. 2009-ben beléptem az Erdélyi Genealogiai Társaságba, ahonnan hihetetlen sok segítséget kaptam. Ömlött a sok uzoni, illyefalvi, sepsiszentgyörgyi anyakönyv, összenőtt a legtöbb fa – kivéve az enyémet. Aztán csak bekövetkezett az áttörés és a marosvásárhelyi református anyakönyvekből rámmosolygott a hiányzó láncszem. Kiderült, hogy az uzoni nemes Zayzonokhoz nincs semmi közünk, a nemesi oklevél valamelyik másolata biztosan csak véletlenül kerülhetett hozzánk. De az illyefalvi nemes Zayzonokhoz sem fűz rokoni kapcsolat. Őseim nem verték a törököket, vagy ha igen, akkor azt nem nemesi ranghoz méltóan tették.
Most már itt állok megfürödve, gépemen, asztalomon a rengeteg Zayzonnal, hát gondoltam szívesen segítek azoknak, akik Zayzon leszármazottak és érdekli őket a családjuk története. Teszem ezt bármilyen ellenszolgáltatás elvárása nélkül, “csak úgy”. Világ Zayzonjai, bátran forduljatok hozzám, kérdezzetek és ha tudtok, segítsetek kiegészíteni az ágakat, küldjetek fotókat, régi papírokat, leveleket, bármit amivel hozzá tudtok járulni a nagy ZAYZON ősfa kiterebélyesítéséhez.
Bármilyen észrevételnek örülök.
Dr. Demeter János